Kótaj Község

Kótaj község eredeti neve Keresztút volt, a 14. századi okmányokon ezen a néven szerepel.

A név földrajzi helyzetére utal. Itt keresztezte a középkorban az Alföldről a Vereckei-hágó felé, és a Szamos völgyéből Tokajon keresztül Lengyelország felé vezető két útvonal egymást. A 19. század első felében az anyakönyvek tanúsága szerint hol Keresztút, hol Kótaj a település neve. A Bécsben 1804-ben megjelent részletes térképen még Keresztút néven szerepel. Biztos történeti támpont nincs arra, mikor és miért változott meg a neve. Az 1990-es években került arra sor, hogy a községnek címert válasszanak. Ez a címer pajzs alakú, ezüst pólyával középen osztott. Színe vörös és kék. A címermezőkben lebegő szarvas alakja, napraforgó, vízre utaló három ezüst hullámsor, melyből szökőkút emelkedik ki, és búzakalászcsokor. A címeres pajzson páncélsisak található, fölötte lebegő korona. A zászló napsárga, aranyszínnel rojtozott. A zászló közepén a község címere helyezkedik el. Az a terület, ahol a mai Kótaj található, már a honfoglalás előtti időkben is lakott volt. A honfoglaló magyarok hamar benépesítették ezt a területet. A Rétköz peremén haladó hadiút védelmére épült Szabolcs vára. Az Árpád-házi királyok idején királyi birtok volt a környék, első eladományozására csak 1317-ben került sor. Ekkor kapta Károly Róbert királyunktól a Pech család. A falu első okleveles említése 1383-ból származik. A 16. század első felében a településen mindössze 20 adófizető porta volt található, ami hasonló a környező falvakéhoz. Valószínűleg a parasztháború és a mohácsi csatát követő belső háború csökkentette le a lakosok számát. Az ország három részre szakadása után megnőtt Tokaj mint tiszai átkelőhely szerepe. A hadseregek mozgása több esetben Keresztutat is érintette. A törökök 1554-ben és 1567-ben felégették a falut, ezért a királytól minden fizetési kötelezettség alóli mentességet kaptak lakói a kállói vár 1573-as befejezése utána atörök portyázás visszaszorult, de a 15 éves háború idején ismét pusztítottak a vidéken. A falu földesurai, az Ibrányiak az Erdélyi Fejedelemséget támogatták, részt vettek a 17. századi szabadságmozgalmakban is. Az egyik ibrányi Bocskai István aranykorában, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége idején Keresztút újból fejlődésnek indult. A falu a 19. század elején kezdett benépesedni, de lakossága ekkor rohamosan gyarapodott. Kótaj jelenleg 26 km2 területen terül el. Lakosságszáma 2006. január 1-én 4524 fő. Legnagyobb foglalkoztató a településen az önkormányzat. Állandó foglalkoztatott 100 fő, a közhasznú és közcélú dolgozók évi átlaga kb. 20 fő. Intézményeink közül legnagyobb az általános iskola és az óvoda. Az iskolába 470 gyerek jár, az óvoda gyereklétszáma pedig 145 fő. Az idősek napköziotthonában hétköznap 25 időskorú ember tölti kulturáltan az idejét.

A településen működik a református egyház által fenntartott idősek ápoló-gondozó otthona, mely nem csak a kótaji idős embereket látja el.

A településen folynak keresztül azok a csatornák, melyek hol táplálják, hol levezetik a Tisza vizét, áradáskor sokszor jelentenek a vízügyi szakembereknek számára problémát.

A faluban a római katolikus, a görög katolikus, valamint a református egyház hívei gyakorolhatják hitüket a saját templomuk falai között.